Harminc éves lettem én…. Hogy repül az idő kettőt se pislogtam és húszból harminc lettem … pedig eltelt kemény tíz év (öregszem?). Mindenki kérdezi megvisel-e a mondhatni vízválasztó kor (engem???, akitől még a mai napig megkérdezik, miből érettségizek). Szóval elérkezett a várva várt kerek szám (egy hete is ugyanolyan nap volt mint ma) érdekes dolgok történtek a szülinapomon. Na nem szeretnék nagyképűnek tűnni én is elgondolkodtam, hogy basszus kulcs felettem is eljárt az idő…Főleg amikor reggel a fodrász után hazamentem és volt akkor egy üres órám magamba szállni, hogy mindegyik születésnapom ilyen „lapos” volt vagy csak én laposodtam el? Na de ennek a gondolatnak nem volt ideje gyökeret verni a fejembe. Férjem bedobta az ötletet, hogy menjünk el kávézni – meg se lepődött, hogy a kedvenc helyemre gondoltam menni, de valahogy sikerült lebeszélnie róla (titkon reméltem, hogy tervez valamit). ÉÉs meglepődtem, mert a rábeszélt helyen előugrott a család baráti köre. Sejtettem a dolgot, mert nagy vágyam volt, de azon lepődtem meg milyen sokan vannak és abban a pillanatban rájöttem, hogy ennyi ember állt mellettem jóban, rosszban a felnőtté válásom alatt. Ezúton is köszönöm nekik, hogy elfogadtak, meghallgattak és mindig meghallgattak, mellettem álltak és azt mondták, amit kellett, egyszóval nagyszerű pótszüleim voltak/vannak nem beszélve az igaziakról, mert a hisztijeim ellenére csodás bulit csináltak nekem. Hazaértem átgondoltam a történteket, de ezzel még nem volt vége a meglepetés sorozatnak … az én drága férjem közölte velem, hogy pakoljak, mert másnap megyünk Gyulára. Hihetetlen, hogy nem senki sem szólta el magát.. Istenem mennyien szeretnek engem. Sírtam …és most Gyuláról küldöm a posztom miközben örülök hogy harminc lettem és főleg annak hogy megérhettem!
2019-04-25