Bocsánat egy kicsit letértem az életem múltbéli idővonaláról, de én nem a múltnak élek hanem a jelennek és a jövőnek. Na lássuk hol is tartottam? 2001 és 2002-ben megbetegedtem, túl voltam egy – két életveszélyen, műtéten. Közben csináltam a korom béliek kötelességeit: leérettségiztem, lediplomáztam. A húszon éves életszakaszomban eljutottam odáig, hogy az autoimmunom gyógyszerekkel és a cukorbetegségem az inzulinpumpával kezelhető volt-lenyugodott, tehát stagnált. Mi hiányzik egy húszéves lányka életéből- ha egészséges ha nem? A szerelem! Túl voltam az első szerelmen, de az nem volt eléggé meggyőző- ha lehet így mondani, na meg az egy tipikus kamaszszerelem volt. Azután is volt egy-két hosszabb kapcsolatom, de az nem adott kellő biztonságot és szeretetet vagy mit, mint a mostani az Ádámmal (férjemmel). Na de könyörgöm mennyi az esélye, hogy egy Ádám és egy Éva ugyanakkor vannak ugyanott és egy harminc-negyven fős buliba egymásba szeretnek? Isten egymásnak teremtett minket, ez tuti meg volt írva vagy a sors keze. Ki miben hisz, de ez nem véletlen! A mi nagy találkozásunk egy szeptember harmadikai napon történt amikor én el lettem hívva egy katolikus ifjúsági buliba, mert akkoriban két ifjúsági társaságba is jártam és ez a kettő bulizott együtt- hozzáteszem nekem eszem ágába se volt aznap kimozdulni, de mégis elmentem. Ott leült mellém egy kék szemű pasi (aki egy ismerősével volt ott) és elkezdtünk beszélgetni, meghívott egy italra, megkérdezte, hogy hívnak mondom Éva és visszakérdeztem ő mondta Ádám én egyből a saját stílusomban lereagáltam „Persze jó csajozós szöveg aztán meg az jön én vagyok a te Ádámod” -tapasztalatból beszéltem. Szegényke ott szabadkozott, de hát őt tényleg így hívják, elkértem a személyiét és tényleg. Pirultam és gyors kiszámoltam hány éves, bocsánatkérések közepette nyugtáztam magamban, hogy hozzám való szép kék szemű pasival hozott össze a sors, így kezdődött a mi történetünk…
2019-05-03