Amikor eltörtem a lábam végzős voltam a kánon jogon és pont az utolsó vizsgámat teljesítettem, alig vártam, hogy január második felében élvezhessem a semmit tevést- odafent nem ezt gondolták. Így nem is tudtam törött lábbal lehallgatni az órákat mivel fel kellett járnom Pestre és elég macerás lett volna úgy felszállni a vonatra, hogy ne lépjek rá a bal lábamra. Még jó, hogy előző félévben felkértem a témavezetőmet, hogy mentorálja a szakdolgozatom, így könnyen megoldottuk email- es konzultációval. Szintén e-mailben kaptam a jegyzeteket, hogy tudjak tanulni, hát még jó hogy vizuális típus vagyok. Mit mondjak fel volt adva a lecke nem kis fájdalom mellett tanulni a jegyzetekből (tanári magyarázat nélkül), szakdolgozatot írni és hogy teljesen kétségbe legyek esve megkaptam az államvizsga tételeimet, aminek száma láttán elakadt a lélegzetem. Éés megcsináltam, de vicc az egészbe, hogy nem a félév alatt pánikoltam be, hanem mikor megtudtam, hogy vége kijöttem az egyetemről és elkezdtem zokogni. Pontosabban a férjem kitolt, mert a drága utazott velem a vizsgákra és segített eljutni á-ból, b-be. Mondhatni ott az egyetem előtt sírva határoztam el, hogy amíg tudom addig élvezem az életem, mert az élet túl rövid, hogy a másoknak való megfelelésre és a négy fal közti ücsörgésre pazaroljam el.
2019-06-21