Az olaszországi körutunk alatt kitaláltam, hogy nekem kell egy kiskutya, hogy muszáj legyen sétálni vele, így ösztönözve engem a mozgásra. Egy ölebre gondoltam az instabil egyensúlyom miatt. Hazaérve elkezdtük nézegetni a kutyakölyköket, a bichon fajtára esett a választás, mert nem hullik a szőre, a gyerekeket is kedveli és csak akkor ugat ha mozgás van. Találtunk egy kecskeméti hirdetést, és hétvégén elmentünk anyával megvenni a kutyust. Elsírtam magam, annyira jó érzés volt az ölemben tartani a kiskutyát tartalmazó dobozt és tudni, hogy ez az a hűséges társ aki az elkövetkező éveimben mellettem lesz. De lehet, hogy túl hamar örültem? Hazaérve mindenki elájult a jövevénytől, amikor kezdett megbarátkozni az új otthonával észrevette az öcsém, hogy tele van a Lili bolhával, mert Lilinek neveztük el. Gyorsan megfürdettük és elkezdtük kiszedegetni abból a rengeteg selymes szőre közül (mert selyemszőrű keverék volt) a kártevőket. Az első éjszakát végig vonyította. Másnap alig evett, de ezt betudtuk a változásnak. Elmentünk venni neki játékokat, nyakörvet meg mindent, ami a kutyatartáshoz kell. Az úgy örült az új dolgoknak, mi meg annak, hogy amikor futott a labda után úgy röpültek a fülei, mint a Dumbónak. Sétáltattam az udvaron belül, de még nem lehetett kimenni vele az utcára, amíg nem kapta meg az oltásait. Az első héten nem változott az étvágya és már alig ivott. Elvittük a dokihoz beoltatni és mondtuk a panaszt, észrevette, hogy férges a kutya, pedig úgy vettük, hogy féregtelenítve lett (állítólag). Kapott a dokitól egy komoly féregtelenítést, és a második héten folyamatosan ment a hasa amellett, hogy alig evett. A hét végére már úgy legyengült, hogy fecskendőből etettük vele a tápot és itattuk. Egyik éjszaka, mikor már aludtam, a férjem ránézett a kutyára és meghalva az ágyában talált rá. Eltakarították a dolgait és másnap reggel elmondta nekem. Sírtam, de tudtam, hogy jobb ez így neki, mert már nagyom szenvedett. Valahol a lelkem mélyén felkészültem a dologra, de akkor is hihetetlen, hogy pont egy olyan hirdetést fogtunk ki, aminek a feladója egy ilyen kétes ember és hogy vannak ilyen emberek, akik ezt egy állattal meg tudják tenni (lehet hogy igazat mondott, de kicsi rá az esély). De akkor még nem sejtettem a folytatást…
Babahírek: Voltunk az ultrahangon és 11 miliméteresre nőttünk 7 hetesen, és már dobog a kicsi szíve. Amikor megláttam, hogy pulzál, az én szívem kihagyott, és elkezdtem felfogni, hogy anyuka leszek. A következő ultrahangra szeptemberben kerül sor a szokásos 12 hetes vizsgálatokkal együtt.
2019-08-02