A nagy hír után vissza a be nem fejezett idővonalhoz, amíg a kicsi növekszik a pocakomban addig beérem a én történetem a jelenig. Az élet gondoskodott egy új témáról, de ígérem nem maradtok babahírek nélkül. Hol is tartottam? Lediplomáztam a kánonjogon és a diploma után ajándékként elmentünk anyával egy olaszországi körútra. Kicsit féltem, hogy bírni fogja-e a nemrég összeforrt lábam a gyaloglást, de anya jó erőben volt, ha elfáradt a lábam vagy ha rosszul léptem, mankóként tartott, hálából megajándékoztam egy teniszkönyökkel. Első nap toszkán vidéken szálltunk meg azután másnap folytattuk az utunkat Róma felé (a buszos utat persze, hogy végig dumáltam). Odaértünk Rómába és körbegyalogoltunk a látványosságokat a (Spanyol lépcsőt a Pantheont a Colosseumot és a Piazza Navonát) lassan mentem, de megcsináltam. Délutánra szabad időtöltést kaptunk és végre bementünk anyával a Vatikáni Múzeumba (ami a nászútba nem fért bele) és a Colosseumba. Rómában aludtunk, másnap elindultunk a Vezúv csúcsa felé felmentünk a kráterhez és megkerültük. Engem persze felvittek a dolgozók kocsival, mert apró kavicsos volt a talaj és mások érdekében is jobb ha nem csúszok meg (ja és persze sokkal gyorsabb volt, mert nem állítom, hogy nem tudtam volna felmenni, de nem két óra alatt). Azután bementünk Pompeiibe és este Sorrento mellett aludtunk. Másnap lehetett volna választani, hogy Sorrentot vagy Nápolyt nézzük meg, de én úgy elfáradtam (persze egy vérhólyag tette felejthetetlenné utazásunkat), hogy inkább a szálláson maradtunk és napoztunk. Mondhatni kipihenve a következő nap átmentünk Caprira és Anacaprira annyira festői szépségű volt az a táj, hogy tátva maradt a szánk. Hazafelé Bementünk a Casertai Kastélyba, ami versailles-i Kastély mintájára épült. Utoljára Bolognaban aludtunk. Megérte lediplomázni már csak az ajándék miatt is, ezen az úton olyan élményben volt részem mint még addig soha. Jó elárulom volt az úton sírás, hiszti, hangos szó, de pozitív emlék marad bennem amin csak mosolygok, hogy anya a maga módján tudja bennem tartani a lelket és persze a felpiszkálni bennem az „akkor is megmutatom, hogy képes vagyok rá” szellemet. Az út végén elhatároztuk, hogy megnézünk annyi helyet amennyit csak tudunk így anya- lánya felállásban.
Most voltunk először nyaralni hármasban Hajdúszoboszlón. Minden percét élveztem annak ellenére, hogy nem megettem be a medencébe, mert amikor lefoglaltuk a szállást bele se gondoltunk, hogy hárman megyünk. De lubickolás helyett vízibicikliztünk és izgatottan várjuk a hétfői ultrahangot.
2019-07-26