Már izgatottan készülődünk a szeptemberi utazásra, ami egyben a házassági évfordulós ajándék is lesz. A legszebb az ajándékban, hogy nem csak ketten utazunk, hanem velünk lesz a kis pocaklakó. Így, már mondhatni családként utazunk (egy ideig ez lesz az utolsó nyugis utazásunk) Szóval a posztomat már valószínű, hogy útban Bari felé fogom élesíteni. Jó lesz egy kicsit kiszakadni a napi rutinból és csak egymásra figyelni (persze a központban a legújabb élet lesz). Nem mondom, hogy nem félek az úttól, de érzem, hogy ha nem is megy minden tökéletesen, mert azt még nálunk nem sikerült kivitelezni (szerintem ez mindenkinél így van), de megugrunk miden akadályt és a dolog végkimenetele pozitív lesz. Legalábbis nálam, mert nem én utazok egy hormon túltengéses kismamával. Igyekszem visszafogni magam és élvezni azt a nyaralást, ahol még nincs felelősség, gyereksírás meg ami még a szülőséggel jár. Persze azért várjuk a legközelebbi nyaralást, amin már ott fog homokozni mellettünk a mostani pocaklakó is
2019-08-30