Pár hete genetikai konzultáción voltunk a pici esetleges fejlődési rendellenességei miatt (cukorbeteg kismamáknak amúgy is kell, nekem meg az autoimmun miatt főleg). Megnyugtató szavakat kaptunk, mivel az autoimmunom már régóta tünetmentes, így csak a cukorbetegség esetleges velejárójával kell számolnunk, a szervek alapos átvizsgálásával. Így nem kell csak egy plusz vizsgálatnak alávetni a magzatot a szokásos előírt vizsgálat mellett. A 12. heti ultrahang után el kell menni egy részletesebb szívultrahangra a 18. héten. Megkönnyebbülten távoztunk, de tudjuk, hogy az ördög nem alszik. Annak ellenére, hogy érezzük a mi gyerekünk egy bele való gyerek lesz. Túl vagyunk a 12 heti szűrő ultrahangon és minden rendben van. A nemét még nem mondta meg a doktornő, mert a 20. héten tudja majd biztosan megállapítani. A házassági évfordulónkon ennél szebb ajándékot nem is kaphattunk volna, hogy láttuk mekkorát nőtt. És a már emberformájú kicsi magzatunk, hogy fickándozik a pocakomban (az nem éri, hogy mire felém fordították a monitort nem mozgott). De van egy olyan érzésem, hogy pár hét múlva a saját bőrömön fogom megtapasztalni, hogy milyen élénk a picike (nem is olyan picike, mert 8 centi és 71 gramm).
2019-09-06