A héten megtudtuk a befekvés időpontját és a védőnő mondta, hogy lassan elkezdhetem bepakolni a kórházi táskát, mert nálam mindig fenn áll egy másik forgatókönyv veszélye. Na az, amit én nem tudok, lassan pakolni elkezdődött a kapkodás rájöttem miután, hogy még van egy csomó dolog ami a listán van – azon a listán, amit három hónapos várandósan írtam – és a gyakorlatban meg sem vettünk (persze azt a listát a gyakorlott anyukák véleménye nem kicsit átírta). A huszonnegyedik hét után, miután minden kötelező magzat rendellenesség vizsgálat negatív lett és három szakvélemény megállapította, hogy a magzat neme nő elkezdtünk vásárolni. Nem mondom, hogy full rózsaszínbe borultam, de majdnem. Mivel egy darabig az ágyunk mellett fog aludni vettünk egy fehér bölcsőt és hozzá ágyneműt – a baldachin lánynál nekem egyértelmű volt. Eddig kék volt a kedvenc színem, tavaly megváltozott rózsaszínre. Nem is tudom miért? Kinéztük a babakocsit és összeszedtük az alap ruhadarabokat. Mivel előre tudtuk, hogy az utolsó heteket kórházba bevonulva fogjuk tölteni nem hagytunk mindent az utolsó hetekre. Én is bele szerettem volna szólni a legalapvetőbb dolgokba (amit kigondolok, az nem jó ha hasonló pont ugyan olyan kell, hogy legyen). Az apróságok majd kiderülnek a gyakorlatban – milyen lesz a kisasszony szokása, ízlése, stb. Lassan szinte minden megvan. Hétvégén a párom összeszerelte a bútorokat és megvettük a kórházba szükséges felszerelést is a kisasszonynak és nekem. Nyugodt vagyok, hogy szerintem mindenből a legjobbat kapta. Már csak a gyakorlatban kéne a legjobbat nyújtani. De tudom nincs félni valónk az Úr eddig is megpróbált a leghelyesebb úton terelni. A jövőben is lesz ránk gondja és kapunk a kegyelméből!
2020-01-16