A 33. héten elérkezett az a pocak méret amivel egy egyszerű zokni felhúzás felér egy edzéssel vagy lehetetlen feladatnak tűnik, eleinte csak azért is megoldottam, de az idő múlásával és a kerekedésemmel beletörődtem, hogy a férjem öltöztet. Amikor rossz passzban vagyok ki tudok akadni hülyeségeken – például nem tudja, hogy milyen sorrendben szoktam felvenni a ruhákat – na olyankor mondok mindent, de ez nem neki szól, hanem az egész kiszolgáltatott érzésnek (ebben az állapotban rá lehetne fogni a hormonokra is). Meg amikor valamit leejtek nem szeretném, hogy lapos gyerekem szülessen ( már mindenen aggódok) inkább meg kérem a férjem, hogy vegye fel – guggolni nehezebb, inkább ülve összenyomom a pocakom és hajolgatok. Van amikor nincs itthon és minden kiesik a kezemből, na olyankor minden bajom van és amikor hazaér nekiesek. Tudom, nem ezt érdemli, mert a kapcsolatunk alatt mindig helyt állt olyan helyzetekben is amikben más pasi lehet menekült volna (volt egy pár necces szitu). Meg kell tanulnom segítséget kérni – amit az eddigi Éva elkerült – ebben a pár hónapban. Muszáj lesz a közel egy hónapos bennfekvésem alatt szépen kérni, ha nem akarom, hogy egy hisztis, bunkó tyúknak tartsanak a betegek és a dolgozók. Nem mentegetőzni akarok, de az utóbbi időben kicsit hisztis lettem, mert azért én is félek az ismeretlentől, főleg a császártól és, hogy mit fogok csinálni bent az öt hét alatt Na, de a nemes cél érdekében át kell értékelni a dolgokat és főleg magunkat. Ez az áldott állapot egy személyiségi és párkapcsolati tréning.
A szerdai nap margójára: gyerekek basszuskulcs elszámoltunk egy hetet. CTG-n voltunk akkor, és közölték velem, hogy már betöltöttem a 33. hetet, már a 34-dikbe vagyok. A vizsgálat alatt gondolkoztam, hogy ez mindent megváltoztat és a dokira rá is kérdeztünk, hogy az oké, hogy a 38. héten császároz, de az konkrétan mikor is van? Kiderül, hogy egy héttel előbb, mint azt mi kikalkuláltuk. Így már mindjárt más a leányzó fekvése, gyerekek 4 hét múlva anya leszek. Már nem is olyan nagy gond, hogy itt fáj ott fáj és a kórházban is csak két-három hetet kell lennem. Vigyorogtam, mint a tejbetök, hogy milyen gyorsan eltelt ez az idő, de nem mertem önfeledten örülni, mert megjelent az ismeretlentől való félelem is. Eszembe jutott mennyi dolog van még addig. Újratervezés indul!
2020-01-24