Elnézést a tegnapi elmaradt posztomért, de az élet megint közbeszólt. A terv az volt, hogy hétfőn jövök be a kórházba, de már tegnap óta a Klinika vendégszeretetét élvezem. Szerda óta fájdogált a szeméremdombom és péntek hajnalban olyan krónikusan fáj, hogy nem bírok sem felállni, sem menni. Kicsit sem vagyok kiszolgáltatva, de egy anyának mindent bírni kell. Összehívtak egy konzíliumot, mert majdnem megcsászároztak a betöltött 35. héten (egyből nem a fájdalom volt a legnagyobb problémám) . De megúsztuk (maradjon még bent 3 hetet a drága). Mentségemre szóljon volt nagyobb bajom az elmaradt posztnál. Minden odabent töltött nap egy ajándék, főleg a mi kis hercegnőnknek. A fájdalmat meg bírom én ha már így megedzett az élet!
2020-02-01