Pénteken még a halálos ágyamnak éreztem a klinikai ágyat és láss csodát hétfőre már kis segítséggel ki tudtam menni a wc- re és ultrahangra. Gyulladáscsökkentőt kapok amióta bent fekszem, valószínű ez fejthette ki a hatását, de erőt az anyai akarat és a kiszolgáltatottság helyzetének megelégelése adhatott. Mert leendő anyukát ugyan úgy istápolják, mint a születendő gyermekemet fogom – a szitu eléggé abszurd. Egy pár komplikációval a baba tervezésekor lehetett számolni (örülök, hogy eddig kihúztam). Hihetetlen belegondolni, hogy már csak három hétig kell ügyeskednem a székkel és megismerhetem a kis csodát, aki ennyi erőt adott nekem, hogy kibírjam a fájdalmat. Ezek után remélem a császármetszés meg se fog kottyanni. Mondom én, hogy semmi sem történik ok nélkül.
2020-02-07