Egy hónappal a szülés után túl vagyunk a nehezén (gondolok én a császárra) és kezdünk belerázódni a napi rutinba, kisebb nagyobb akadályokat átugorva. Kedden volt a Hanna baba egy hónapos, egy hónapja anya vagyok. Ezt szeretném azoknak megköszönni akik segítettek, hogy anya lehessek: a családnak, akik segítettek a terhesség alatt és a kórházban; a nőgyógyászomnak, aki higgadtsággal kezelte a kilenc hónapot és kiemelte a pocakomból a kislányom; a mamáknak, (anyósomnak és anyának és a dédinek) akik segítenek kivitelezni a hétköznapok összehangolását. Csodálatos volt először dajkálni, puszilgatni a lányomat, megélni az „ anya lettem” érzést. Persze vannak negatív dolgok a gyerekvállalásban gondolok én a kialvatlan éjszakákra, de ezt a pici Hanna százszor kárpótolja nappal. Tudjuk már a fejünket emelni és fordítani, tudatosan mosolyogni, figyelni a hangokra. Egyszóval ügyesedik a Hannácska. Köszönök mindent a férjemnek (nem kis szerepe van/volt a dolgokban és még lesz is), de főleg a türelmét. Legfőképpen köszönöm a lányomnak a kilenc csodás hónapot, tengernyi türelmet ahhoz, hogy beletanuljunk a szülőségbe és nagyon köszönöm neki, hogy van nekünk!
2020-03-12