Ăślök az ebĂ©dlĹ‘asztalnál, ölemben a Hanna ĂĽl, eltelt fĂ©l Ă©v…Az elmĂşlt fĂ©l Ă©vre gondolok…Volt itt minden a szĂĽlĂ©s utáni depressziĂłtĂłl a koronavĂrusig, ami a csövön kifĂ©r. Basszus már majdnem fĂ©l Ă©ves a kislányom, amikor márciusban a nagymamám megnyugtatva azt mondta- mert el voltam keseredve, hogy soha nem fogom tudni rendesen felvenni a babám- erre a nagyi mosolyogva szĂłlt, majd a nyáron ott fog ĂĽlni az öledben. És nĂ©zve a Hanna által lerántott tányĂ©ralátĂ©tet Ă©s erre a mondatra gondolok. Milyen igaza volt, itt van a kezemben!
2020-07-24