Február óta- amióta megszületett a kislányunk – minden segítség elkél, és szívesen fogadjuk. Dédike(nagymamám ) a mindennapi segítség és persze a nagyika este. Többen vagyunk egy rakáson és ahol több az ember ott feszkó van, és a feszkó forrása én vagyok(tudom, bocsi). De ha valaki a helyembe képzelné magát (aki szülő az jobban érti)… ordít a gyerek úgy megvigasztalnám…, de nem tudom…, nem ismeri…, hogy fogja… Én másként csinálnám – hasonló gondolatmenet szokott lejátszódni a fejemben mielőtt robbanok. Tudom nem kéne robbannom, mert örüljek, hogy van aki segít… nem szólok, mert csak tudja… ő is felnevelte a gyerekét… na, valami hasonló. De ennek a kommuna létnek van jó oldala is. Mert február óta kommunaként élünk mi hatan, jókat kávézunk, ebédelünk, beszélgetünk, kiabálunk, veszekszünk, mint az olaszok. De örülök, hogy ilyen családom van akik mindenben támogatnak és ha úgy érzed megbántottalak bocsánat, csak az anya robbant ki belőlem.
2020-07-31