Február Ăłta- amiĂłta megszĂĽletett a kislányunk – minden segĂtsĂ©g elkĂ©l, Ă©s szĂvesen fogadjuk. DĂ©dike(nagymamám ) a mindennapi segĂtsĂ©g Ă©s persze a nagyika este. Többen vagyunk egy rakáson Ă©s ahol több az ember ott feszkĂł van, Ă©s a feszkĂł forrása Ă©n vagyok(tudom, bocsi). De ha valaki a helyembe kĂ©pzelnĂ© magát (aki szĂĽlĹ‘ az jobban Ă©rti)… ordĂt a gyerek Ăşgy megvigasztalnám…, de nem tudom…, nem ismeri…, hogy fogja… Én máskĂ©nt csinálnám – hasonlĂł gondolatmenet szokott lejátszĂłdni a fejemben mielĹ‘tt robbanok. Tudom nem kĂ©ne robbannom, mert örĂĽljek, hogy van aki segĂt… nem szĂłlok, mert csak tudja… Ĺ‘ is felnevelte a gyerekĂ©t… na, valami hasonlĂł. De ennek a kommuna lĂ©tnek van jĂł oldala is. Mert február Ăłta kommunakĂ©nt Ă©lĂĽnk mi hatan, jĂłkat kávĂ©zunk, ebĂ©delĂĽnk, beszĂ©lgetĂĽnk, kiabálunk, veszekszĂĽnk, mint az olaszok. De örĂĽlök, hogy ilyen családom van akik mindenben támogatnak Ă©s ha Ăşgy Ă©rzed megbántottalak bocsánat, csak az anya robbant ki belĹ‘lem.
2020-07-31