A jelenlegi helyzetemhez az az út vezetett, hogy hozzászoktam (hozzászoktattak a kényelemhez). Amikor a törés miatt fél év kényszerpihenőt kaptam mindent az orrom alá dugtak és ki az a hülye akinek ez nem tetszik? Nekem is tetszett egy darabig aztán rájöttem, hogy beleragadtam ebbe a nagy kényelembe. Ez a kényelem teljesen kiszolgáltatottá tett, amikor észrevettem mennyire kiszolgáltatott vagyok, minden áron ki akartam törni ebből a kényelemből, de amikor próbáltam volna egyedül mozogni rájöttem, hogy nem tudok. Előjött a pánik érzésem és ez az érzés amitől nem tudom, hogy mikor fogok tudni szabadulni. Félek, hogy elesek azért esek el. De ha nem próbálok meg menni nem erősödik meg a lábam. Lesz-e valaha elég erős a bal lábam, hogy ne essek el és megszűnjön ez a félelem mert ez a félelem valós problémán alapszik. Hiába mondogatom magamban, hogy nem esek el, akkor eszembe jut az elesés opciója. Na ez a dühítő ördögi kör. Ilyenkor fel teszem a kérdést magamnak, az életnek, hogy fogok-e tudni valaha egyedül a WC-re kimenni, na ekkor döbbenek rá, hogy a családom mekkora kincs, hogy mindent félredobva kivezetnek az első szóra (jó van amikor az ötödikre). Ha olyan passzban vagyok, sajnos nem tolerálom, hogy ötször megkérek valakit, hogy segítsen ilyenkor úgy érzem teher vagyok. De ezt el kell fogadnom, meg kell értenem, hogy a családom tolerál és amint tud kiszolgál, de ha én tudok várni akkor várjak. A másik oldalról nézve minek kellett belekényelmesíteni a kiszolgálásba. Itt felmerül egy másik kérdés kényelmes vagyok vagy csak félek szembe nézni azzal, hogy rádöbbenjek, hogy nem tudom megugrani az akadályt. Nem túl kellemes minden próbálkozáskor elesni, de enélkül nem erősödhet meg a lábam vagy kényelmesebb a tolókocsiba ülve közlekedni a házban, akkor nem esek el, de akkor meg se erősödik a lábam. Itt megint előjön a kényelem kérdése. Nem tudom, hogy sikerült-e érthetően leírnom ezt a probléma sorozatot, ördögi kört, huszonkettes csapdáját mindegy minek is nevezem. De ha nagyon bele akarnék gondolni a dologba felvet egy másik gondolatmenetet. Senki sem kérte a betegséget se a család, se én. El kell fogadni a sorsunkat, Isten döntését és ki kell hozni az adott helyzetből a maximumot. Sajnos be kell lássam, hogy hosszú távú gyaloglásnál mindenkinek kényelmesebb ha tolókocsiban ülök.
2020-07-17