Egész életemben imádtam egy pár évvel előre eltervezni a sorsom például hová megyek tovább középiskolába, egyetemre, stb. Amikor a betegség felforgatta a terveimet megtanultam csak egy két évre tervezni, mikor anya lettem beértem egy két hónappal és igyekszem nem pánikba esni ha az élet másként alakítja a terveim. Tisztában vagyok azzal is, hogy többnyire nem az élet hanem a gyerek fog alakítani. Már látom magam előtt a karácsonyt, és az adventot és várom, hogy milyen meglepetéseket hoz. Megtöltöttem minden fiókot kincsekkel és a napi történetrészlettel. Korábban már meséltem nektek, hogy Hanna első adventja előtt vettem egy fa naptártat aminek a fiókjait minden évben megtöltöm apróságokkal „kincsekkel” (hajgumi karkötő stb.) és a korosztályának megfelelő történettel, amit napokra bontok. Hannával úgy adventozunk, hogy minden nap kinyitunk egy fiókot, ő megörül a kincsnek és én felolvasom a mondatot utána apával beragasztják egy füzetbe. Izgatottan várom az idei Karácsonyt, mivel érzem, hogy megint teljesen más lesz mint a tavalyi, mert már most ha karácsonyfát lát a kisasszony sikít, szóval várja ő is az ünnepet. Mindenki másképp készül, Hanna várja a fát és az ajándékokat, én a hangulatot, gondtalanságot és ami a legértékesebb a meglepetés okozta csodát, ami mindent felborít; bosszantó de mégis értékes!
2022-11-13