A hétvégén megcsinálta a frizurámat a kislányom. Elnézést már nem kislány, ahogy Hanna mondaná:”Anya én nem vagyok kislány, nagy vagyok!”. Szóval a nagylányom csinált nekem frizurát, kifésülte a hajam közben minden oldalról beállította a szálakat és mikor a kutya elvette a fésűt a hajammal a kezében hadakozott vele. Hosszan és precízen elfoglalatoskodott, hogy azt hittem tökéletes lett, de a végén segítséget kért apától, hogy gumizza össze, mert a gumi nem akar ott maradni. Jól eső érzés volt ez a séró igazítás, ugyan nem volt fájdalommentes, de simogatta a lelkem. Imádtam azokat az összenézéseket, mikor körbe nézett. Imádtam hallgatni, ahogy koncentrálva szuszogott. És a végén mikor a férjem összekötötte tincseim tapsolt és mosolygott, majd elégedetten nyugtázta ”Anya tökéletes lett, nagyon szép vagy!”. Nekem meg csak hízott a májam. Szerintem ilyen bókok mellett sűrűn be fogok járni ebbe a fodrász szalonba.
2022-11-20