Tizenkét éves koromban eljött az a várva várt pillanat amikor a tornász mondta, hogy nem kell többet dévényezni (el se tudom mondani mennyire örültem, nincs több fájdalom!). Rendesen működött a kezem, az akaratlan mozgás még meg maradt, de megtanultam kezelni a dolgokat(nem rohangáltam teli bögre forró teával) és a járásom is jó volt. De hogy ne unatkozzak sokáig a torna helyett jött a hirtelen fogyás, éjszakai wc- re járkálás (ezek a dolgok aggasztották anyát), én meg örültem neki, hogy akármennyit eszek fogyok. Luca napon, ami pont Péntek 13 volt bedobozoltam a dolgaim, hogy másnap tudjunk költözni bementünk a diabetológiára és 15-ös cukrot mértek. „Cukorbeteg lettem” csodás Karácsonyi ajándék. Új életmód, új étkezés és a tűk. Lezajlott a költözés persze nélkülem és anya nélkül, mert bent kellett maradnom a kórházban. Nem kicsit kiakadtam a dolgon olyannyira nem is számítottam a betegségre hogy még a Luca Napi fiús cetliket is beraktam a párnám alá (most már a kórházi párnámban voltak). Karácsonyra hazamehetek? Ez volt a nagy kérdés. Ha addig megtanuljuk kezelni az új élethelyzetet (cukrot mérni, insulint beadni, kaját kiszámolni miből mennyit ehetek) akkor elmehetek Karácsonyra. Repülő rajtot vettünk, anya minden nap igyekezett kisakkozni a szénhidráttartalmat és a kalóriát, hogy megfeleljen a diétámnak (a főorvosnak és magának nem egy őszhajszálat okozva). Nem volt könnyű, meg azért nekem se megbarátkozni a gondolattal, hogy új élet kezdődik. Napi többszöri tűszúrás, null cukor (pedig én voltam mondhatni a második Gombóc Artúr). Sikerült! Karácsonyra hazaengedtek. Nagy volt az öröm. Karácsonyfa szaloncukor nélkül (lefagyott az arcomról a mosoly, amikor megláttam). „Az a lényeg, hogy itthon vagyok”-gondoltam, ezt a pontos mindennapi rutint még idő volt mire megszoktam. Főleg a korán reggelizést, a hétvégéken félig aludtam és anya diktálta belém a reggelit, hogy azután vissza tudjak aludni. Ennek már 17 éve.
Mai fejlemény, hogy be tudtam pakolni állva a legfelső konyhaszekrénybe anélkül, hogy bármit is össze törtem volna ( magamat is beleértve), eszembe se jutott, hogy eleshetek.
2018-11-21