Eljött a reggel, anya rohant be a kórházba idegesen, hogy mi történt éjszaka. Közölték vele, hogy kómában vagyok. Érdekes dolog ez a kóma én szerintem szinte mindent hallottam magam körül. Érzékeltem, hogy átszállítottak valahova (később összeállt CT-re), mert emlékszem még arra is, hogy anya rosszul volt a mentőben. Utána új osztályra kerültem, felszúrták a fülem (na azt éreztem is) nem tudom, hogy igazából ordítottam-e de, magamban igen. Apa - miután megoldotta az öcsém felügyeletét – bejött a Klinikára. Valahogy megérezhette, hogy a bal oldalammal gebasz van, mert aznap a bal kezemet fogta végig a kóma alatt. Mondtam volna, hogy ne azt fogja mert érdekes érzés volt csak nem engedelmeskedett a szám. Meg volt a vizsgálat eredménye: agyi ödémám volt, plusz még voltak valami kis pontok az agyamban. Én végig hallottam, hogy az orvosok találgatnak mik lehetnek azok, ijesztő volt! Sírtam volna, kiabáltam volna, ha lett volna valami összeköttetés az agyam és a testem közt. Aztán egy nagy adag semmi, filmszakadás. Vittek agyi biopsziára, mintát vettek a pöttyből, akkor altatásban voltam. Egy napig nem reagáltam a dolgokra, de a kóma ideje ismeretlen, mert altattak is, de nekem többnek tűnt, mint egy nap.
2018-11-23