Amikor anya elkeseredve elmesélte a szomszédasszonyunknak az állapotomat elkért tőle egy képet mondván, hogy tud valakit aki segíthet. De előtte felhívta anya egy pesti természetgyógyászt, hogy adjon nekem energiát a gyógyuláshoz és a vicc az egészben(vicc vagy nem vicc) – még a mai napig se tiszta, hogy ki mit csinált, de talán ez így a kettő összesen kellett, hogy megadják az energialöketet (én nem zárom ki, hogy ezt nem egy felsőbb erő rendezte így)- amikor reggel bejött anya a kórházba kértem, hogy ültessen fel. Meglepetten nézett rám anya, mert előző nap ha megmozdították egy kicsit is a fejem már rohamot kaptam nem hogy felültetni – persze, hogy félt. Az ebédnél megemelte egy kicsit az ágyam, hogy tudjak enni, nekem több sem kellett már ültem fel roham nélkül. Persze én nem tudtam fokozatosan javulni (csak olyan Évásan), egyből minden lépést tökéletesen teljesíteni esetleg átugrani, csak azzal nem voltam tisztába, hogy nem vagyok mindenható és persze nagyot koppantam ha esetleg nem sikerült. A vizitet azzal kezdtem, hogy fel akarok állni, a prof. majdnem dobott egy hátast de nem tartott vissza. A felállás nem ment egyszerűen (teljesen instabil voltam), de kaptam egy hosszabb infúziót annak ellenére hogy láthatóan gondok voltak az egyensúlyommal. Másnap a viziten persze alkottam, oda szerettem volna lépni a polcon lévő telefonomhoz mert hívtak és azzal a lendülettel bezúgtam a polc alá. A szomszéd bokszban a dokik annyit láthattak, hogy Évike feláll, sietve lép egyet és Évike csörömpölés közepette eltűnik. Egyből rohantak hozzám, én meg vigyorogva közöltem velük „Van ez így, de legalább megpróbáltam.” Hogy mitől javultam meg arra még ma se jöttünk rá, lehet így minden együtt kellett a javuláshoz, de lehet, hogy ez csak az én érdemem. Summázva tizenöt évesen három műtéttel és egy életveszéllyel gazdagabban húztam a lábam és még itt van ez az egyensúly zavar is. Levontam a konklúziót…
De vissza a jelenbe a csodaeszöz tök jó vasárnap már segítettem is anyának a főzésben, na jó csak apró dolgokban, mint például krumpli pucolás, tojás felverés- de sok kicsi sokra megy. Végre hasznos asszonynak érezhetem magam, mert az ebéd készítésénél nem csak dumálni tudok, hanem segíteni is. Valentin nap alkalmából (amúgy másik napokon is, de ez most tényleg meglepetés volt) kitakarítottam a lakást amíg a férjem dolgozott és két év után először aludtam nálunk egyedül – bocsánat nem egyedül a Cukival.
2019-02-15