Vissza a megszokott rutinhoz az „izgi” tornához, de legalább már nem voltam életveszélyben, megtanultam értékelni a szürke hétköznapokat. Persze az anya és az én kapcsolatom érdekében külsőshöz fordultunk ( mondjuk a nyakamat tettem volna rá, hogy anya élvezi a csesztetésem az otthoni tornával és azzal, hogy figyeljek a menésemre). Mostani fejjel belátom, hogy nem volt igazam – vicc vagy nem vicc- , én a kutyámon tapasztalom, ha a hosszú távú fejlődését nézem és ha a szívem megszakad (úgy néz rám vagy hisztizik) tudom, hogy a kisebb rosszat bevállalva jót teszek. Lehet ez egy furcsa hasonlat volt, de én a Cuki felett anyáskodom. Amúgy én is genya vagyok, mert tudok én esztétikusabban menni, csak koncentrálnom kell a dologra arra meg lusta vagyok (lustaság fél egészség, duplán lusta vagyok, ki lehet matekozni ☺️). Először konduktorhoz jártam, azután egy új -akkor új- módszerrel dolgozó tornásszal. Ott még egy kicsit mozogtak az ujjaim, ez később épült le szépen lassan, de a lábam már akkor is húztam és nehezen tudtam ki nyújtani a térdem. A lábhúzás következménye, hogy elkezdtem kikoptatni a cipőimet. Megtanultam nem megszeretni egy darabot vagy ha nagyon megtetszik egy cipő figyelek rá, hogy minél jobban emeljem a lábam annál hosszabb ideig lesz hordható állapotban. Nem vagyok cipő gyűjtő csak előre látó, mivel két- három párnál többet vásárolok. Hogy a torna pozitív oldalát nézzem legalább nem kell konditerembe járni!
A héten kaptam végre egy adag pozitív löketet: a pénteki posztom után jött egy sugallat, hogy az a szék amin ülve tusolok eléggé leharcolt állapotban van. Ja ráadásul két éve amikor eltört a lábam csináltattunk egy akadálymentesített tusolót, hogy normálisan tudjak tusolni a szék segítségével is,ha már akadály mentesített miért ne tudnék állva is tusolni- két éve nem tusoltam állva egyedül. Anya pont kéznél volt befogtam felügyeletnek a tusoló mellé és sikerült (nem tudom hány plusz ősz hajszála lett a tizenöt perc alatt). Hétfőn kitaláltam, hogy hajat fogok mosni a férjem idegei már kisimultak, akkor ő volt a felügyelet(nemcsak azért, mert ő ért rá akkor az agymenésemhez asszisztálni). Ehhez az kellett, hogy előző nap anya azt tanácsolta még ne játsszak a tűzzel ne mossak hajat csak ülve; örüljek, hogy tudok állva tusolni majd, ha erősödik a lábam, akkor kísérletezzek a hajmosással, de csakis felügyelet mellett- szerintem azért nyomatékosította a „felügyelet mellett” részt, mert biztos volt benne, hogy én másnap ezt meg fogom próbálni- és így is lett, meg se kellett fogni. A siker szériám itt nem ért véget a szerdai tornán háromnegyed óra robotot az egyensúly padon letoltam pihenő nélkül- ezzel a csak azért is megmutatom magamnak, hogy képes vagyok rá” mentalitással. Utána és másnap is úgy bizsergett a talpam, hogy éreztem minden lépést az izom lázról nem is beszélek- de a sikerélmény megfizethetetlen.
2019-03-08