Három műtétet túlélve a tanulásra is kellett gondolni, harmadik osztályos voltam a gimnáziumban és elég sokat hiányoztam. Magántanuló lettem és magántanulóként is érettségiztem le. Mivel nem tudták, hogy képes leszek- e leérettségizni, nem engedték, hogy emelt szintet vegyek fel. De a kemény tanulásnak meglett az eredménye, sikerült. Nem úgy ahogy vártam, de számoltam a dologgal. A terv az volt ,hogy kihagyok egy évet és újraérettségizek, ezért nem is döntöttem el konkrétan, hogy hova tovább. A szüleim féltek, hogy ha egy évet halasztanék, akkor kiesnék a tanulás gyakorlatából. Anya elkezdett keresgélni a kétéves képzések között és talált egy nagyon nemes és érdekes képzést: ifjúságsegítő szakot. Sikeresen felvettek a képzésre, ami nagy hasznomra vált. Mivel a katekéta képzésembe be tudtam számíttattni a pedagógiai kurzusaim és másfélév alatt elvégeztem a három éves képzést. Íme a példa: Isten útjai kifürkészhetetlenek!
A heti pozitívum miután anya közölte tervét, hogy májusban le szeretne velem sétálni hét kilómétert még jobban rá feküdtem a sétálásra hosszú távon. Két torna után haza sétáltunk, ami 1,4 kilméter, de ez hulla fáradtan valahogy többnek tűnt. Ugyanezt megtettük még egyszer és ami bizakodásra ad okot, hogy a betervezett séta menni fog (már csak azért is) a második alkalommal sokkal jobban bírtam a strapát: nem fáradtam ki annyira, kevésbé fájdult meg a derekam. Azért még az energia beosztást gyakorolnom kell,hogy ne legyek hulla már a fél kilóméter után. Minden siker titka: a gyakorlás, gyarorlás, gyakorlás…
2019-03-15