Az előző post-ban leírtam, hogy az érettségi után ifjúságsegítő szakra mentem főiskolára ezt sikeresen elvégeztem angol specializáción. A képzés alatt megtetszett a pszichológia és a szociológia tantárgy, ezért értelem szerűen ezekre a szakokra szerettem volna menni -persze pont erre a kettőre elég nehéz bekerülni emelt szintű érettségi nélkül. Csupa véletlen (véletlen?) abban az évben, amikor végeztem a főiskolán elkezdtem járni egy egyházi ifjúsági csoportba és meg tetszett ez a téma és jött egy ötlet, hogy teológiára megyek. Mivel, hogy a hittudományi főiskolán nem indult világiaknak teológus képzés így hittanári szakra jelentkeztem. Még ma se tudom elképzelni, hogy ez véletlen volt, de a felvételin megkérdezték, hogy miért akarok hittan tanár lenni; én persze elmondtam, hogy teológia szak hiányában ezzel is beérem. És hogy- hogy nem, akkor indult először egy osztatlan képzés ahová tudtam jelentkezni- megcsináltuk az átjelentkezést és felvettek. Csak hogy a történet kerek legyen a teológia utolsó másfél évében elvégeztem a hittanári képzést-három éves képzést másfél év alatt. Nem tudtam elengedni, hogy kiskoromban jogász szerettem volna lenni, így megcsináltam a teológia posztgraduális képzését és beteljesült a rég óta dédelgetett álmom, egyházjogász lettem. Véletlen? Nem hiszem!
A heti sikerélményem fogás nélkül lesétáltam 900 métert, persze kísérettel. Egy kicsi SPOILER a jövő hétre befeküdtem a neuro rehabilitációs osztályra és remélem a jövő heti sikerélmény rész hosszabbra sikerül. Folyt. köv.
2019-03-29