Elmúlt az idei Karácsony is, furcsa, hogy jövőre már Jézuskák is leszünk. Idén még belefért egy kis fa, de már jövőre szinte kötelező lesz a plafonig érő karácsonyfa. Sajnos már hosszabb távon nem utazhatok, szóval nem tudtam elmenni Kiskőrösre karácsonyozni. Kilenc év után ez volt az első szentesténk amit külön töltöttünk a férjemmel, de én nem voltam egyedül (pocaklakó első Karácsonya). Előző este megajándékoztuk egymást – a pinduri olyan kíváncsi lehetett, hogy miért vagyok izgatott vagy hogy mi ez a ricsaj kinn – majd kirúgta az oldalam. Napról napra érzem a rúgásain keresztül, hogy mennyire erősödik (nemcsak érzem látom is). Huszonnegyedikén jöttek ide a mamák hozzánk, rengeteg finomsággal és úgy beebédeltem, hogy a kedves kislányon egy két jól irányzott gyomorrúgással jelezte felém, hogy már nem nagyon van helye. A vacsoránál jobban vigyáztam, hogy legyen a drágámnak hely. Érdekes belegondolni, hogy jövő Karácsonykor egy teljesen más jellegű Karácsony lesz és már nem olyan nyugodtan fogjuk anyával gyártani a mézeskalácsokat és nem ülöm végig nyugodtan az ünnepi vacsorát. Majd ez a gyakorlatban fog kiderülni, de az biztos, hogy az ünnepek után fel fognak gyorsulni az események. És alig várom, hogy jövő Karácsonykor ismerhessem azt a csepp ajándékot, akit még az idén a szívem alatt hordok, nekem ő a legnagyobb ajándék!
2019-12-27