Elnézést az elmaradt bejegyzésért és még lehetséges hogy egy-két bejegyzéssel adósotok leszek, mert előző héten a klinikára járkáltunk anyával szoptatni és etetni a Hannát. De már szerdán hazaengedték és a többi bejegyzés rendszeressége attól függ mikor és hogy hangolódunk egymásra az új jövevénnyel. De ígérem ha sínen lesznek a dolgok mindent leírok olyan sztorit kaptok, ami kárpótol mindenkit (beleértve a klinikán történteket). Előző héten hullák voltunk az éjszakai fejés és a három óránkénti etetés monotonitásától azt se tudtuk milyen nap van. Háromkor, nyolckor fejtünk utána mentünk 11 órára szoptatni, hazajöttünk és fejtünk. Hirtelen én is belecsöppentem az anyaság feladatkörébe és persze az influenzajárvány miatti látogatástilalomba (persze amikor én kórházban vagyok, tilalom van). Én korlátlanul bejárhattam volna a kisasszonyhoz ha tudtam volna menni (azért a császár sem a könnyebbik út). Úgy fájt a keresztcsontom, hogy csak székkel tudtam látogatni a picit. Megengedték, hogy valaki betoljon és segítsen nekem, a szoptatás miatt anyára esett a választás. Szegény párom már két hete nem látta a lányát. Megörült mikor hazavittük. Most próbáljuk kialakítani az itthoni napirendet. Szülők lettünk, hajrá anya, apa!
2020-02-28