A majdnem egy Ă©ves lányom már teljesen mobilis, feláll Ă©s már kapaszkodva megy. Vasárnap Ă©n játszottam a Hannával amĂg a fĂ©rjem porszĂvĂłzott, a kicsi a dohányzĂłasztalba kapaszkodva felállt, mivel nekem mĂ©g Ăşj a szitu meglepĹ‘dtem. MeglepettsĂ©gemben arra nem gondoltam, hogy a gyereknek lecsĂşszhat a keze, Ă©s Ăgy is lett. LecsĂşszott az asztal szĂ©lĂ©n a keze Ă©n nem tudtam elkapni Ă©s a feje találkozott a parkettával. Mindketten megijedtĂĽnk Ă©n olyan mĂ©rges voltam magamra, hogy ha valamit máskĂ©pp csinálok, nem esett volna el(a lánnyal egyĂĽtt sĂrtam).„UtĂłlag már sopánkodni kár.”Hanna homlokán a hĂ©ten egy lila folt emlĂ©keztetett az Ăłvatlanságomra, de mára már nyoma sincs. Megtanultam, hogy ha valakinĂ©l elesik a pici nem szĂłlhatok, mert mĂ©g velem is elĹ‘ fordul, pedig Ă© mindent megtettem. De sokszor fog mĂ©g elesni az Ă©n drágám…
2021-01-29