Előző hét vasárnap a jó idő hatására felbuzdulva elmentünk egyet kirándulni Dobogókőre. Ez ilyen kis gyors egynapos kiruccanás volt. A hazafele úton meglátogattuk az öcsémet is. Hárman ültünk az autóban: anya, Ádi, Hanna és én. Hannikám szépen lekötötte magát játékkal, mintha tudta volna, hogy ezt az utat megéri kibírnia a gyönyörű látványért és a friss levegőért cserébe. Ez a kis csöppség nagyokat megszégyenítő kitartással túrázott. A kirándulás előtt szokásosan megterveztem az útvonalat, hogy miket kell megnézni, de a gyakorlat a jól ismert módon felülírta a terveimet. Mivel el szerettem volna menni a Ferenczy-sziklához, mert ez a szikla állítólag csodatevő, mondván, hogy hátha... Csak elsiklottam afelett a tény felett, hogy ez a Rám szakadék mellett van és az út elég sziklás, így húzós lett volna egy gyerekkel és tolószékkel. Mikor ennek az infónak birtokába jutottam, morgolódva tudomásul vettem és megelégedtem a szikla távoli látványával és egy kisebb túrakörrel is. De a csodáról nem maradtam le, mert az a látvány és levegő annyira feltöltött, hogy én is legyalogoltam 700 métert, ez a táv maga volt a csoda. Egyszóval szikla ide vagy oda, nekem megérte!
2022-10-30