Nemrég egy jótékonysági divatbemutatón voltunk, amit alapítványunk szervezett. Nem nagy kedvem volt elmenni a rendezvényre, mivel nem igazán az én világom. A modellek gyönyörűek voltak, és szembesültem vele, hogy a betegség mennyire elcsúfított. Bevallom, irigy voltam. A bemutató előtt a klubtársak segédkeztek egy csomó dologban, én is úgy segíttettem volna, de sajnos nem tudtam, fájt a tehetetlenség. Sokan el sem tudják képzelni, hogy mennyi lelki erő kell nekem ahhoz, hogy társaságba menjek, mert tudom, hogy szembesülni fogok az összes hiányosságommal és ez olyan, mintha az élet hátba szúrt volna. De minden alkalommal megéri rávenni magam, mert az élet csodás élménnyel szokott kárpótolni. A divatbemutatón ott volt a kislányom, aki a bemutatót fegyelmezetten végig ülte és figyelt. A műsor végén a kifutón a reflektorok a szemébe világítottak, így csukott szemmel forgott és hangosan kacagott. Olyan szép, gondtalan és ártatlan volt, hogy rájöttem, ezért az élményért megérte minden. Mert a lányom boldogsága mindenért kárpótol!
2022-09-26