„Anya miért áll így a kezed?”- kérdezte egyik nap a lányom. Tudtam, hogy fel fogja tenni ezt a kérdést, ahogy számos másik kérdést is fel fog tenni, ami a betegségemmel kapcsolatos és igyekeztem felkészülni ezekre a helyzetekre. Azt hittem, hogy sikerült, de most már tudom, hogy erre nem lehet. Esetleg előre kitalált válasszal, mert a nekem szegezett kérdéstől úgy leesett az állam, hogy nem tudtam mit válaszolni. De szerencsére anya is ott volt és ő gyorsan kisegített. Imádom, hogy ilyen kíváncsi és mindig is olyan anya szerettem volna lenni, akitől mindent meg lehet kérdezni és meg is merjen kérdezni. Már látom, hogy sikerült!
2022-09-11