Sok ember gondolhatja, hogy azért ülök bele a tolószékbe, mert lusta vagyok. Vagy azért ülök egész nap a laptop előtt, mert játékfüggő lettem. De álljunk meg egy szóra, a sípcsontomban egy titánrúd van és a naponta rohangáló frontok gondoskodnak minden lépésnél arról, hogy ne kopjon ki az emlékezetemből. Ha már a drága frontoknál tartunk nekik köszönhetem azt az örömteli érzést, hogy egyszer szültem. Ám ez a tudat keserédes mivel elégedettséggel tölt el, hogy sikerült egy gyermeket világra hoznom, de a szülés után iszonyatosan elkezdett fájni a derekam, hogy alig bírtam lépni. Ez az érzés mérsékelten, de visszajön a frontokra. Bírom a fájdalmat, már lassan kezdem megszokni, se hosszabb sétáknál (az én mércémmel mért) és a rosszabb napjaimon egyáltalán nem vagyok képes tolerálni ezeket a fájdalmakat, inkább bele ülök a tolószékbe vagy a laptop elé és játszok. Mert miért ne játszanék? Nézzek ki a fejemből amikor ülök, valamivel le kell foglalnom magam. Nem vagyok játék függő csak nem szeretnék megbolondulni, de lehet már meg vagyok. Nem vagyok lusta csak vannak rosszabb napok! Mielőtt beszólnál cseréljünk helyet!
2022-07-24