HĂ©tvĂ©gĂ©n vadasparkban voltunk. Ez volt Hanna elsĹ‘ vadasparkos látogatása. Mikor bementĂĽnk, mĂ©g az emberek Ă©rdekesebbek voltak neki, mint az állatok (karantĂ©n baba), de kĂ©sĹ‘bb rájött, mit kell nĂ©zni. KerekesszĂ©kkel mentem, mert azĂ©rt ez hosszĂş lett volna nekem. ĂŤgy Ă©n voltam a babakocsi is, mert Hannika tudott az ölemben ĂĽlni, amikor elfáradt. Rengeteget sĂ©tált, tetszett neki, hogy kĂ©zen fogva vezettĂ©k. Amikor megtetszett valamelyik állat hĂvogatta, hogy jöjjön ki. NĂ©melyikhez meg be akart menni. Amikor a mĂłkus meg a bárányok nem jöttek ki, Ăşgy volt vele, hogy bemegy Ĺ‘. A szurikáták Ă©s a kecskĂ©k voltak a favoritok, na meg a majmok. Azt gondoltam volna, hogy az elefántok, de nem keltettĂ©k fel a kicsikĂ©m Ă©rdeklĹ‘dĂ©sĂ©t, mert elĂ©g távol voltak tĹ‘lĂĽnk. Mindent összevetve jĂł kis dĂ©lután volt. Mindenki jĂłl elfáradt, Hanni haza felĂ© el is aludt. Van egy Ă©rzĂ©sem, hogy a Vadasparkba vendĂ©gek leszĂĽnk mĂ©g!
2021-05-21