Van nekem egy nagymamám, na nem egy hanem kettő (másik mamám már idős). Nem gondoltam volna fiatalabb koromban, hogy majd a lányom fog közelebb hozni minket anya anyjával... Nem gondoltam volna, hogy a mama az hétköznapjaim része lesz. Mivel hétköznapokon anya nem tud segíteni a Hanna dolgaiban, mert dolgozik, ezért a mamának itt kell lennie nálunk. Az én mamám segít a kislányom körüli tennivalókban, mit segít ő csinál mindent ami a Hannával kapcsolatos. Az egy éves itt tartózkodása alatt sokkal jobban megismertem, mint a nyári vakációink alatt. Rengeteget beszélgettünk. Szerintem ez az érzés kölcsönös, mert ő is ugyanúgy megismert, mint én őt. Mondhatnám, hogy ő az én jobb kezem, de a bal kezemet kell pótolni. Bele se merek gondolni mi lenne nélküle, de tudom, hogy káosz. Ezért köszönöm neki, hogy segít...köszönöm, hogy kibír minket, eltűri a hisztijeinket(mert a lányom sem különb mint én)...Köszönöm, hogy lehet rá számítani, meghallgat....Legfőképp köszönöm, hogy van!
2021-05-14