HĂ©tvĂ©gĂ©n elmentĂŒnk ĂrkĂĄdba. Ăgy döntöttem nem visszĂŒk a tolĂłkocsit, ha mĂĄr lĂ©pĂ©sszĂĄmlĂĄlĂł ĂłrĂĄm van, szĂĄmoljon is. LĂĄbtörĂ©sem Ăłta (2017) elĆször mentem az ĂrkĂĄdba tolĂłkocsi nĂ©lkĂŒl. SzĂ©p teljesĂtmĂ©ny volt bejĂĄrtunk szinte minden szintet, mert kerestĂŒnk egy mostanĂĄban nyĂlt boltot, amit nem tudtuk hol van. De megtalĂĄltuk. Viszonylag sok lĂ©pĂ©st tettem meg elĂ©g rövid idĆ alatt, de nem az idĆ a lĂ©nyeg hanem, hogy sikerĂ©lmĂ©nyĂŒnk volt. AzĂłta többször is kocsi nĂ©lkĂŒl mentĂŒnk. Arra lettem figyelmes, hogy mikor elfĂĄradok nem tudom kontrollĂĄlni a pĂĄnikrohamot. Ăt Ă©ve szinte alig jĂĄrtam emberek közt, szerintem emiatt. Vagy lehetsĂ©ges, hogy a maszk miatt Ășgy Ă©reztem megfulladok amikor levegĆ utĂĄn kapkodtam, nem tudom. NĂĄlam a pĂĄnikroham amikor sƱrƱbben kell levegĆt vennem, szĂ©dĂŒlök, elzsibbad mind a nĂ©gy vĂ©gtagom. Van amikor el tudom terelni a figyelmem a pĂĄnikrĂłl, de amikor fĂĄradt vagyok ĂșrrĂĄ lesz rajtam ez az ijesztĆ Ă©rzĂ©s. Ki kell tapasztalnom a megoldĂĄst. Csak a megoldĂĄshoz idĆ kell. Ezt az Ășj szitut mĂ©g szokni kell!
2021-04-16