Hétvégén elmentünk Árkádba. Úgy döntöttem nem visszük a tolókocsit, ha már lépésszámláló órám van, számoljon is. Lábtörésem óta (2017) először mentem az Árkádba tolókocsi nélkül. Szép teljesítmény volt bejártunk szinte minden szintet, mert kerestünk egy mostanában nyílt boltot, amit nem tudtuk hol van. De megtaláltuk. Viszonylag sok lépést tettem meg elég rövid idő alatt, de nem az idő a lényeg hanem, hogy sikerélményünk volt. Azóta többször is kocsi nélkül mentünk. Arra lettem figyelmes, hogy mikor elfáradok nem tudom kontrollálni a pánikrohamot. Öt éve szinte alig jártam emberek közt, szerintem emiatt. Vagy lehetséges, hogy a maszk miatt úgy éreztem megfulladok amikor levegő után kapkodtam, nem tudom. Nálam a pánikroham amikor sűrűbben kell levegőt vennem, szédülök, elzsibbad mind a négy végtagom. Van amikor el tudom terelni a figyelmem a pánikról, de amikor fáradt vagyok úrrá lesz rajtam ez az ijesztő érzés. Ki kell tapasztalnom a megoldást. Csak a megoldáshoz idő kell. Ezt az új szitut még szokni kell!
2021-04-16