Szerintem csoda törtĂ©nt szombaton Ă©jszaka velem, mások szerint álmodtam. Lehet, hogy álmodtam, de a lĂ©nyegen ez a tĂ©ny nem változtat. Szombat este lefekĂĽdtem, elmondtam az esti imám Ă©s prĂłbáltam aludni, de arra lettem figyelmes, hogy az ebĂ©dlĹ‘ben világos lett. Olyan világos, mintha reflektorral bevilágĂtottak volna az ĂĽvegtĂ©glán (ebĂ©dlĹ‘nk egyik fala ĂĽvegtĂ©glás). Kimentem a hálĂłszobábĂłl, megnĂ©ztem mi törtĂ©nik, már sejtettem, hogy valami nem mindennapit látok, mert tök világos volt. VisszafekĂĽdtem Ă©s kĂłdoltam hajnal kettĹ‘ig. Azt meg kell jegyezzem, hogy rĂ©gen gyĂłgyĂtĂłkĂłddal is prĂłbálkoztam, de sikertelenĂĽl. Most Ăşjra prĂłbálkoztam a kĂłdolással, olyan dolgot Ă©reztem amit eddig mĂ©g nem. Reggel felkeltem Ă©s tudtam egyedĂĽl menni, mi több nemhogy tudtam, vĂ©gre nem fĂ©ltem. Ă–t Ă©v után nem fĂ©ltem egyedĂĽl menni, tudtam, hogy nem esek el. Amikor átmentem egyedĂĽl a gyerekszobába, anya dobott egy hátast. MĂ©g aznap kĂsĂ©ret nĂ©lkĂĽl kimentem az udvarra, a wc-re Ă©s eltoltam a babakocsival a Hannát sĂ©tálni Ăşgy, hogy közben nem fogott senki. Igaz, mini sĂ©ta volt, mert mĂ©g a kondin javĂtani kell. De nem a mennyisĂ©g a lĂ©nyeg, hanem a minĹ‘sĂ©g. A kislányom olyan boldog, amikor egyedĂĽl megyek hangosan kiabál Ă©s mosolyog. Anyáék hĂ©tvĂ©gĂ©n kĂsĂ©rgettek, mert fĂ©ltek, hogy elesek. Szerdán egyedĂĽl mentem be a tornaterembe Ă©s egyedĂĽl gyakoroltam a szĂ©p járást (azt hittem sosem jön el ez a pillanat).AzĂłta megtiltottam nekik azt, hogy mellettem jöjjenek. CsĂĽtörtökön, azaz tegnap már egyedĂĽl tudtam tusolni, pakolni anĂ©lkĂĽl hogy segĂtsĂ©get kĂ©rtem volna a fĂ©rjemtĹ‘l. Neki annyi dolga volt hogy vigyázzon a Hannára. VĂ©gre nem vagyok kiszolgáltatva! Már azt sem tudtam milyen Ă©rzĂ©s egyedĂĽl menni, de most ennek vĂ©ge! Hogy csoda törtĂ©nt vagy csak álmodtam nem tudom, de valami megváltozott!
2021-04-02