Lassan harminc… Húszas éveim vége felé itt az ideje, hogy átgondoljam milyen utat jártam be eddig, mit tettem le az asztalra az első lélegzetvételem óta(na az se volt problémamentes). Ezen a délutánon úgy döntöttem, hogy blogolni kezdek, bár nem vagyok tisztába a módjával, szabályaival, ahogy az élet területén sem; ez olyan Évás lesz. Bár akik ismernek és láttak felnőni a sztorit is ismerik, de nem az én szemszögemből. Ezért igyekszem úgy leírni a történetem, hogy másoknak is erőt adjon. Mondhatnám, hogy hozzám hasonlóknak, de azért nem mondom, mert én soha nem tartottam magam betegnek csak problémásnak. A mai nappal elhatároztam, hogy harminc éves koromra visszatér vagy inkább újra építem azt a húszon éves Évát, aki egyedül járkált a városban kíséret nélkül. Szóval kapni fogtok emlékmorzsákat a múltamból, hogy hogyan jutottam el a mostani állapotomig és jelenlegi helyzetjelentést, hogy hol tartok most. Nem ígérek semmit mert eddig is öt- tíz évre elterveztem az életem és ahogy szokták mondani „Ember tervez Isten végez.” Én mindkettőben bízok. Beképzelt vagyok? Lehet, ezt döntse el mindenki maga.
2018-11-16