Ez a mindennapos torna és a járásgyakorlás olaszos mentalitású lezajlása rutin lett. Mellette tanultam (szinte kitűnő tanuló voltam az általános iskolában) próbáltam barátokat szerezni mondjuk ez eléggé nagy kihívás volt számomra a járásom miatt és a kis bice- bóca komplexusommal. Ennek ellenére sikerült beilleszkednem, szinte átlagos gyerek voltam, akinek be nem állt a szája (mondhatni állandó alapzaj) apró mozgással a vállában, na mondjuk ez mindig lebuktatott amikor anyának lódítottam (persze ez olyankor felerősödött, főleg akkor amikor nem akartam, hogy mozogjon). Később már szakemberhez kellett fordulni, mert annyira imádtam a tornákat rájöttem ha azt mondom „nem csinálom” anya nem tud velem mit kezdeni (kicsit se voltam genyó, de még akaratos sem, ÉÉN?). De aztán a dévény módszernél sírva kívántam azt, hogy bárcsak anyára hallgattam volna! Iszonyatosan fájt, de működött. Én mondom minden okkal történik. Az öcsém érkezése kérdéseket vetett fel bennem ő miért nem csinálja? Ez egy jó kifogás volt amivel anyát és magamat is jól fel tudtam hergelni. Ez meghatározta az öcsémhez való hozzáállásomat, de erről majd később írok. Az a vicc a szituban, hogy a rendszeres torna után tudtam volna esztétikailag szebben menni, csak tojtam rá, mert hogy ez mekkora odafigyelést igényel. Anya jobb napjaimon meg is talált ezzel a csesztetéssel, ezt persze ma nem így gondolom. Akár mennyire is piszkált, hogy figyeljek oda, menjek szépen, mindig találtam rá kifogást ahogy most is sok mindenre. De most már tudom, hogy igaza volt és majd később a mostani csesztetésekben is igaza lesz. Mostani fejjel tudom, hogy mikor hat évesen azt gondoltam, hogy a rendes járás energiapluszt igényelt az élet megmutatta, hogy ne rinyálj van rosszabb!! Mert végre el tudtam menni kíséret nélkül a sarokig, nem kis odafigyeléssel és tudom, hogy lehetne rosszabb. A Jó Isten a legnagyobb pedagógus, csak erre mindig utólag jövök rá.
2018-11-19