Ez a mindennapos torna Ă©s a járásgyakorlás olaszos mentalitásĂş lezajlása rutin lett. Mellette tanultam (szinte kitűnĹ‘ tanulĂł voltam az általános iskolában) prĂłbáltam barátokat szerezni mondjuk ez elĂ©ggĂ© nagy kihĂvás volt számomra a járásom miatt Ă©s a kis bice- bĂłca komplexusommal. Ennek ellenĂ©re sikerĂĽlt beilleszkednem, szinte átlagos gyerek voltam, akinek be nem állt a szája (mondhatni állandĂł alapzaj) aprĂł mozgással a vállában, na mondjuk ez mindig lebuktatott amikor anyának lĂłdĂtottam (persze ez olyankor felerĹ‘södött, fĹ‘leg akkor amikor nem akartam, hogy mozogjon). KĂ©sĹ‘bb már szakemberhez kellett fordulni, mert annyira imádtam a tornákat rájöttem ha azt mondom „nem csinálom” anya nem tud velem mit kezdeni (kicsit se voltam genyĂł, de mĂ©g akaratos sem, ÉÉN?). De aztán a dĂ©vĂ©ny mĂłdszernĂ©l sĂrva kĂvántam azt, hogy bárcsak anyára hallgattam volna! Iszonyatosan fájt, de működött. Én mondom minden okkal törtĂ©nik. Az öcsĂ©m Ă©rkezĂ©se kĂ©rdĂ©seket vetett fel bennem Ĺ‘ miĂ©rt nem csinálja? Ez egy jĂł kifogás volt amivel anyát Ă©s magamat is jĂłl fel tudtam hergelni. Ez meghatározta az öcsĂ©mhez valĂł hozzáállásomat, de errĹ‘l majd kĂ©sĹ‘bb Ărok. Az a vicc a szituban, hogy a rendszeres torna után tudtam volna esztĂ©tikailag szebben menni, csak tojtam rá, mert hogy ez mekkora odafigyelĂ©st igĂ©nyel. Anya jobb napjaimon meg is talált ezzel a csesztetĂ©ssel, ezt persze ma nem Ăgy gondolom. Akár mennyire is piszkált, hogy figyeljek oda, menjek szĂ©pen, mindig találtam rá kifogást ahogy most is sok mindenre. De most már tudom, hogy igaza volt Ă©s majd kĂ©sĹ‘bb a mostani csesztetĂ©sekben is igaza lesz. Mostani fejjel tudom, hogy mikor hat Ă©vesen azt gondoltam, hogy a rendes járás energiapluszt igĂ©nyelt az Ă©let megmutatta, hogy ne rinyálj van rosszabb!! Mert vĂ©gre el tudtam menni kĂsĂ©ret nĂ©lkĂĽl a sarokig, nem kis odafigyelĂ©ssel Ă©s tudom, hogy lehetne rosszabb. A JĂł Isten a legnagyobb pedagĂłgus, csak erre mindig utĂłlag jövök rá.
2018-11-19