Hazaengedtek, de nem mehettem sehova. Hogy járjak így iskolába?Nyolcadik osztályba jártam, illetve jártam volna, mert mindenki azt tanácsolta, hogy annyit csúsztam az év kezdéssel, hogy jó lenne ha évet halasztanék.„Na persze” gondoltam, „Nem hagyom, hogy meg legyek bélyegezve egy életre!”. Így magántanuló lettem, legalább nem veszett kárba az egy hónapos kórházi igyekezetem, hogy felzárkózzak a tananyaggal. Az osztálytársaim hozták nekem a jegyzeteket, fél év végén a tanárok vizsgáztattak. Sikerrel! A ciklofoszfamid infúziót továbbra is kaptam, mikor nagyon levitte a fehérvérsejt számom (legyengítette túlságosan az immun rendszerem) akkor kaptam olyan injekciót, ami meglökte a csontvelőmet, hogy termeljen fehérvérsejtet. Így járhattam iskolába.
A heti fejlemény amikor elmentünk hozzávalókat vásárolni a dekoráláshoz anya keresett egy bizonyos gömböt ajándékba, megkérdezett egy eladót és véletlen pont az üveggömböknél (olyan tipikus) hagyott ott. Én álltam egy jó ideig, mivel az egész áruházat átkutatták és gondolotam ha elesek hova próbáljak esni, mert mögöttem üveg mécsesek voltak,én pont az üveggömbös állványt fogtam, de óvatosan nehogy túlságosan drága Karácsony legyen. Hála az őrangyalomnak nem lett! De a nagy szó, hogy anya ennyi időre ott mert hagyni egyedül és tudta, hogy képes vagyok rá! Éljenek az üveggömbök!
2018-12-14