A cukorbeteg táborban megismerkedtem egy beteggel, akinek inzulinpumpája van. Láttam, hogy ezzel sokkal rugalmasabb a cukorbeteg életmód. Persze, hogy kaptam én is egy inzulinpumpát, mert ami nekem megtetszik…. Nem másod sorban fontos volt az is, hogy három naponta kell cserélni a bőr alá fixált csövecskét(kanült), napi öt szúrás helyett. Tehát tizenöt szúrást váltott ki egy (anya beszúrta a kanült -most a férjem- és három napig nem kell bajlódnom az insulinos fecskendőkkel az elügyetlenedett bal kezemmel). Nem mondom, hogy nem kell figyelni arra miből mennyit ehetek és mikor, de nincs minden a kőbe vésve. Amennyit megeszek egy étkezésre arra a szénhidráttartalomra adok be és ami nekem nagy szabadság, hogy nem kell időre kelnem az étkezés miatt, mert egy- két órával el tudom tolni, és a napi öt étkezés helyett elég háromszor ennem. Főleg az ünnepek alatt érzem előnyét, mert nem kell a családi ebédnél szúrni magam és nem esek kétségbe, ha nincs délben ebéd és a lényeg, hogy azt eszek és annyit amennyi jól esik(ésszerű kereteken belül). Meg kellett szoknom, hogy mindig rám van kötve ez a kis szerkentyű, bizonyos élethelyzetben furcsa volt, de nem lehetetlen. Főleg amikor éjszaka úgy mentem ki, hogy lógott a pumpa mellettem. Amikor koppant egyből felébredtem.
Megcsináltam a héten a Karácsonyi nagytakarítást egyedül a magasabb polcok letörölgetésének kivételével. Minden nap egy kis lépés a tisztaság felé.
2018-12-21