A második félévben már nem nagyon hatott a csontvelőmre az a szuri, ami növelte a fehérvérsejtszámom így újabb stratégia kellett. A szteroidot továbbra se merték adni, de az élet kiprovokálta a megoldást. A betegségem fellángolt és egy újabb gyulladási pont keletkezett az agyam homloklebenyi részén (túl sokáig volt nyugi). Én aki imád beszélni, érdekesen beszélek. Újabb kórházi tartózkodás következett, persze pont akkor volt a nyolcadikos ballagásom. Az orvosoknak furcsa is lett volna ha esemény mentesen kimenő nélkül tarthattak volna bent. A ballagásomra és persze előtte a fodrászhoz is a kórházból mentem. Az osztályfőnököm mellett kellett menni, mert eléggé húzós volt végig ballagni az iskolán. Az életveszély lecsengése után elkezdtem szteroidot kapni minden második napon, hogy ne nyomja meg túlságosan a cukrom – még szerencse, hogy a pumpával tudtam korrigálni a cukorértékeimen (a szteroidos napokon több alapinsulint kaptam). Túléltem de nem nagyon értették a beszédem… logopédussal dolgoztam a kórházban, próbáltam újra tanulni a hangokat képezni. Furcsa volt, hogy én aki gondolkodás nélkül beszéltem figyelni kellett arra, hogy hogyan ejtsem ki a hangokat..Persze, hogy ki akadok (még most is) ha nem értenek vagy ha félbeszakítanak azzal, hogy azt se tudják, hogy mit mondtam. Mindenki azt hiszi, hogy hisztizek. De gondoljon mindenki bele a helyzetembe, én aki állandó alapzaj vagyok a süketeléseimmel (és valljuk be szeretek is beszélni) azt kapja, „Nem értem” vagy aki nem meri mondani, hogy nem érti csak monoton bólogat. Azért megfordul néha a fejembe, mi a francnak jártatom a szám.
A heti feljlemény egy reggeli esés miatt kimarad, apa reggel kijött a szobájából miközben gondolkodtam hogyan kerüljem ki a karácsonyfát és ez a gondolatmenet megszakítása egy seggreüléssel végződött a bokámra. Szerintem egyikőnknek sem kellett reggel kávé. Remélem a jövő héten folytatódik a sikerélmény sorozat és megyszűnik a fájdalom. Na de ez legyena legnagyobb járulékos vesztesége minden ünnepnek.
2019-01-04