journey_start_thumbnail

Révbe értem

Kedves olvasóim, akik végig kísérik az én kis szösszeneteimet! Olyan csodás hét áll mögöttem, hogy akár lehetne ez a bejegyzés a sztorim vége és őszintén remélem ez az állapot stagnálni fog. A héten simán ment a Hanna beszoktatása apával, a jövő hét élesbe fog menni. Amíg a pinduri bölcsibe volt apával, addig próbáltam kiélni a tisztaság mániámat. Akinek hasonló korú gyereke van, vagy felnevelt egyet, annak nem kell részletezni, hogy egy átjátszott délután után igenis ráfér a házra egy alapos rendrakás. Főleg, ha az a hasonló korú gyermek a dackorszak azon szakaszában van, mikor minden játékot kiborigat. A héten igyekeztem önállóan rendet varázsolni otthonunkban mire délre hazaérnek, így a játszás közbeni rendetlenség és a reggeli takarítás végtelen körforgása gond nélkül folytatódhatott. A rendrakás mellett megtanultam kitisztítani a fürdőt segítség nélkül, porszívózni és még felmosni is. Igaz izgultam, hogy gond nélkül sikerüljön minden, de a hangos zenére való éneklés elriasztotta minden félelmemet és minden simán ment. Az egyik délután ketten maradtunk a házban. A lányka aludt, én meg őriztem az álmát amíg apa bevásárolt, de mielőtt hazaért volna, a csöpp felébredt. Köszöntöttem Hannust, kimentünk a nappaliba szétnézni, hogy apa nincs itthon, ezután játszottunk a szobájában. Végül visszakucorodtunk a kiságyba és lustiztunk. Két év után fél órára anya lehettem. Egy sikeres hét után elhatároztam, hogy a munka helyett a lányomnak és a takarításnak fogok élni, mert rájöttem, hogy takarítás közben olyan dolgok sikerülnek, amik eddig csak segítséggel. Szóval a takarítás ösztönöz az önállóságra. Tehát ez az én utam, mert a lányom megérdemli, hogy önálló anyja legyen!

2022-01-14