HĂ©tfĹ‘n voltunk tizenegy hetesek, Ă©s már teljesen fel tudjuk emelni a fejĂĽnket hason fekve. A hĂ©ten nĂ©zelĹ‘dött elĹ‘ször hason fekve. Már a játĂ©k szĹ‘nyegen ĂĽtögeti a baba a lelĂłgĂł figurákat. BeszĂ©lget az ágyneműjĂ©n lĂ©vĹ‘ maciknak. Már elĂ©g jĂłl tatja a fejĂ©t, nĂ©zelĹ‘dik Ă©s Ă©lvezi ha megfoghat dolgokat. Fogtunk már tĂĽkröt, (a tĂĽkör az egyik kedvenc játĂ©k) virágot, mĂ©g festmĂ©nyt is. Ă–rĂĽlök, hogy erĹ‘södik a kicsike, mert már sokkal könnyebben tudom tartani. Mostanában azon dolgozom – amellett, hogy fogás nĂ©lkĂĽl tudom tologatni az udvarban – hogy megerĹ‘sĂtsem a lábam annyira, hogy tudjak vele sĂ©tálni Ă©s meg tudjam neki mutatni az egĂ©sz világot!
2020-05-01