MiĂłta megszĂĽletett a kislányom arra törekszem, hogy megfelelĹ‘ anya – lánya kapcsolat legyen köztĂĽnk. Igaz az eleje kicsit döcögĹ‘sen ment (szĂĽlĂ©s utáni depressziĂł, nem Ă©reztem magam anyának), de mostanában kezd alakulni a dolog. ElejĂ©n attĂłl fĂ©ltem, hogy ha nem szopik a kicsi, akkor nem lesz meg a kötĹ‘dĂ©se felĂ©m, de rájöttem elĂ©g ha Ă©n etetem cumisĂĽvegbĹ‘l, mivel remeg a kezem nehezĂtett volt a dolgom. HĂ©tvĂ©gĂ©n megtört a jĂ©g elĹ‘ször etettem Ă©n zökkenĹ‘mentesen. Hihetetlen Ă©rzĂ©s volt. Eddig csak a felelĹ‘ssĂ©gĂ©rzet lebegett a szemem elĹ‘tt Ă©s a „nem tudok rĂłla gondoskodni” Ă©rzĂ©s. De most sikerĂ©lmĂ©nnyel párosult, hogy Ă©n is tudtam etetni. Annyira elkĂ©pesztĹ‘ volt, hogy etetĂ©s közben rám tudott hangolĂłdni, mintha Ă©rtenĂ©, hogy sĂ©rĂĽlt vagyok. Felvette a fejĂ©vel a remegĂ©sem ritmusát Ă©s nagy tĂĽrelemmel cumizott. A hĂ©ten számos más jelet is Ă©szrevettem, hogy kezdĂĽnk egymásra hangolĂłdni. Lehet eddig a kĂ©tsĂ©gbeesĂ©s vakĂtott el, de már Ă©rzem, hogy mi leszĂĽnk a nyerĹ‘ anya- lánya páros!
2020-06-19