Mióta megszületett a kislányom arra törekszem, hogy megfelelő anya – lánya kapcsolat legyen köztünk. Igaz az eleje kicsit döcögősen ment (szülés utáni depresszió, nem éreztem magam anyának), de mostanában kezd alakulni a dolog. Elején attól féltem, hogy ha nem szopik a kicsi, akkor nem lesz meg a kötődése felém, de rájöttem elég ha én etetem cumisüvegből, mivel remeg a kezem nehezített volt a dolgom. Hétvégén megtört a jég először etettem én zökkenőmentesen. Hihetetlen érzés volt. Eddig csak a felelősségérzet lebegett a szemem előtt és a „nem tudok róla gondoskodni” érzés. De most sikerélménnyel párosult, hogy én is tudtam etetni. Annyira elképesztő volt, hogy etetés közben rám tudott hangolódni, mintha értené, hogy sérült vagyok. Felvette a fejével a remegésem ritmusát és nagy türelemmel cumizott. A héten számos más jelet is észrevettem, hogy kezdünk egymásra hangolódni. Lehet eddig a kétségbeesés vakított el, de már érzem, hogy mi leszünk a nyerő anya- lánya páros!
2020-06-19