ElĹ‘zĹ‘ hĂ©ten a nagyika szabadságon volt. Az Ă©pĂtkezĂ©s miatt be kellett vásárolni, vĂ©gre el tudtunk menni, mert nagyika volt a dajkánk. Hogy idĹ‘t spĂłrolva cĂ©lirányosan tudjunk haladni Ă©n elĹ‘tte listát Ărtam a szĂĽksĂ©ges dolgokrĂłl, mit hol kell megvenni. Mivel Ă©n ráérek terveztem… Meg amĂşgy is… MĂşlt hĂ©tvĂ©gĂ©n a fĂ©rjemmel bementĂĽnk fagyizni a városba. Közben elgondolkodtam, hogy jĂł volt ez a hĂ©t, mert volt idĹ‘ egymásra Ă©s egymás dolgaira. De vajon hogy fogok elszámolni magammal amikor nem leszek ott a babám mellett Ă©s akkor csinál valamit elsĹ‘kĂ©nt, az “elsĹ‘t”. Mialatt rohangáltunk kicsit lelkiismeret furdalásom volt, hogy Ă©n lemaradok az “elsĹ‘rĹ‘l”. De rájöttem nem lehetek mindig a lányom mellett, ha nem látom az elsĹ‘t, látom majd a sokadikat, mert ez a kicsi lány mĂ©g sok meglepetĂ©st tartogat.
2020-08-28