Mi mindent megoldunk, semmi sem szegheti jó kedvünk. Nekünk a nehezítő körülmény, kihívás. Olaszos trió vagyunk, pont ezért látogattunk el október elején Milánóba. Olaszország, isteni kaják mesteri építészet, remek hangulat. Hárman utaztunk Hanna, anya és én. Hannának szinte elsőként pattant ki a szeme hajnali négykor, hogy mehetünk a reptérre. Alig várta első repülését. Izgult, de meg se kottyant neki. Először elnémultunk a Dóm szépségétől miután feljutottunk a metróból a felszínre. Ez egy kis fejtörést okozott mivel a lift le volt szakadva, így ellenőrök kísértek fel a mozgólépcsőn. Jó buli volt mivel az olaszok maximálisan segítőkészek. Ugye én már előre megterveztem az útvonalunkat, de mivel ez a metrómegálló ugrott, amire az egész tervet alapoztam, jött az újra tervezés, B terv a gyaloglás. Hanna az ölemben ült a székben, anya tolt minket. Mi irányítottunk, anya meg edzett. Felmentünk a Dóm teraszra, minden templomba bementünk, mert 4 évesen templomrajongó a lányom. Nem is volt baj, hisz elkezdett szemerkélni az eső. Még jó, hogy a Hannával ketten belefértünk egy esőponcsó alá, így nem áztunk el. Egy kabátból két fej kandikált ki, mindenki megmosolygott minket. Másnap a visszaút előtt esett az eső, így jókat ettünk (anya pótolta a legyalogolt kalóriákat), én ellenőriztem a listámat és terveztem a tavaszi útvonalat. Ugyanis elhatároztuk, hogy tavasszal visszatérünk és bepótoljuk azt a pár látnivalót, ami kimaradt másnap az eső miatt. Vigyázz világ jövünk és felfedezünk!
2024-11-13