Vasárnap este, amikor Hanna baba már fél órája ül a játszó szőnyegen (már bevásároltunk habtapi szőnyeget a mindjárt elkészülő szobájába), milyen nagy lány segítség nélkül tud ülni, eszembe jut egy dalszövegrészlet: „Üres bölcsőt ringat a Hold fénye… A fiam pont, mint én.” Elgondolkodtam, hogy biztos van benne valami, hogy rám hasonlít, ha ilyen sokan mondják. Amikor koncentrálás közben csücsörítek és hirtelen beugrik a lányom arca, mikor koncentrálás közben ő is csücsörít, mint én és még csomó minden. Tényleg rám hasonlít, de vajon örüljek, hogy így van? Nyilván büszkeséggel tölt el a tudat, de magamat ismerve elég összetett személyiség vagyok, nem egyszerű, de majd meglátjuk!
2020-09-18