Az utóbbi időben számos olyan dolog történt, ami a múltat idézte. Ezek a dolgok két héten belül történtek, és ami érdekes, hogy azok a dolgok, amikre visszaemlékeztem, szintén közel voltak egymáshoz négy éven belül. Az egyik éjszaka úgy morajlott az ég, mint amikor a NATO hadat üzent Szerbiának. Akkor is pont így szelték át a vadászrepülők Magyarország légterét. Azon az éjjel jó pár emlék visszaköszönt a múltból. Múlt héten, mikor anya receptjeit rendezgettem, észrevettem, hogy pár receptre anya ráírta az ételnek a tápértékeit. Akkor meg a cukorbetegségem kezdeti korszaka jött elő, amikor minden kaja mellé odaírta anya a szénhidrátot és a kalóriát, hogy ne kelljen újra meg újra kiszámolni, és tudjunk étkezéskor kalkulálni. Ma már ez csípőből megy, szépen beletanultunk. A minap eltűnődtem, hogy jó pár nehézség elé állított minket az élet, de anya vezetésével szinte tökéletesen megugrottuk ezeket az akadályokat. Vajon édesanyaként nekem sikerül-e vezetnem a lányomat az akadályok megugrásában? Remélem, de azt is remélem, hogy minél kevesebb akadály lesz.
Most vissza a jelenbe, illetve ugorjunk a jövőbe: azzal az örömhírrel szolgálhatok nektek, hogy a jövőhét folyamán kezemben foghatom az általam írt könyvemet nyomtatott formában, és rajta vagyunk, hogy ti is láthassátok a könyvesboltokban. Mikor ott tartunk, szólok!
2022-03-27