Igaz, az Ĺ‘sz a tĂ©l elĹ‘szobája Ă©s mi nem vagyunk oda a hidegĂ©rt (kivĂ©ve a fĂ©rjem), de az Ĺ‘sz annyira gyönyörű, hogy oda vagyunk Ă©rte. A Tisza mellett Ă©lĂĽnk, Ă©s imádunk a parton sĂ©tálni a lehullott levelekben. A kislányom oda van a levelekĂ©rt, rĂşgja, hĂşzza a lábát, elveti magát a levelekre. ElĹ‘zĹ‘ hĂ©tvĂ©gĂ©n minden nap sĂ©táltunk, akkor fedezte fel igazán a termĂ©szet szĂ©psĂ©gĂ©t Ă©s a leveleket. Én egyik nap sĂ©táltam, a másikon szĂ©kkel mentem, mert szerettem volna ezekben a csodákban gyönyörködni. A csoda alatt Ă©rtem Ă©n a kislányomat Ă©s az Ĺ‘szi tájat. Ha jobban szĂ©tnĂ©zĂĽnk, rájövĂĽnk, hogy mennyi csodát kapunk az Ă©lettĹ‘l, Ă©s ezekĂ©rt a csodákĂ©rt Ă©rdemes Ă©lni! Igaz, van sok rossz is,de Ă©rjĂĽnk rá meglátni a sok negatĂv dolog közt a szĂ©pet is!
2021-10-29