Végre visszatért a régi Éva, szerintem! Végre nem pánikolok, illetve pánikolok csak el tudom terelni róla a figyelmem. Végre merek menni egyedül is, be tudok menni a városba. Igaz elektromos kerekesszékkel, nem gyalog, de a célnak megfelel. Begyakoroltam, nem félek, megyek. Végre nem függök senkitől. Ez lebegett a szemem előtt amikor úrrá lett rajtam a félelem. Amióta a férjemet ismerem (tizenegy éve) vele mentem mindenhova, amikor egyedül mentem, féltem. Nagyon durva, hogy van ilyen. Önbizalomhiány, nem tudom. Az lebegett a szemem előtt, hogy férjem tehermentesítve legyen, hogy ne kelljen engem kísérgetnie. Mint kiderült inkább jönne velem, mert iszonyatosan félt. Remélem belátja majd, hogy nem kellett volna. Milyen furcsa az élet, hogy egymás nélkül mind a ketten fél embernek érezzük magunkat. Nincs mit tenni, összenőttünk! De néha jól esik egy kis szabadság!
2021-06-04