VĂ©gre visszatĂ©rt a rĂ©gi Éva, szerintem! VĂ©gre nem pánikolok, illetve pánikolok csak el tudom terelni rĂłla a figyelmem. VĂ©gre merek menni egyedĂĽl is, be tudok menni a városba. Igaz elektromos kerekesszĂ©kkel, nem gyalog, de a cĂ©lnak megfelel. Begyakoroltam, nem fĂ©lek, megyek. VĂ©gre nem fĂĽggök senkitĹ‘l. Ez lebegett a szemem elĹ‘tt amikor Ăşrrá lett rajtam a fĂ©lelem. AmiĂłta a fĂ©rjemet ismerem (tizenegy Ă©ve) vele mentem mindenhova, amikor egyedĂĽl mentem, fĂ©ltem. Nagyon durva, hogy van ilyen. Ă–nbizalomhiány, nem tudom. Az lebegett a szemem elĹ‘tt, hogy fĂ©rjem tehermentesĂtve legyen, hogy ne kelljen engem kĂsĂ©rgetnie. Mint kiderĂĽlt inkább jönne velem, mert iszonyatosan fĂ©lt. RemĂ©lem belátja majd, hogy nem kellett volna. Milyen furcsa az Ă©let, hogy egymás nĂ©lkĂĽl mind a ketten fĂ©l embernek Ă©rezzĂĽk magunkat. Nincs mit tenni, összenĹ‘ttĂĽnk! De nĂ©ha jĂłl esik egy kis szabadság!
2021-06-04